Az angyalok a földön járnak 🙂 😇
Nem mondom, hogy könnyű évem volt, fizikailag es érzelmileg sem.. Vívom a magam harcát, és igen: a mosoly mögött vannak olykor könnyeim... és dolgozom rajta naprol napra, hogy jobbá tegyem az életem, de hiszem hogy egyszer az Isten, az angyalok, az égiek megjutalmaznak.
Hálás vagyok azokert akik valaha igy vagy ugy hosszabb vagy rövidebb időre az életem részévé váltak. Hiszem hogy minden emberi találkozásnak oka van, és mindaddig tart mig “dolgunk van egymással ”. Hálás vagyok érte, akár jó, akár rossz, legyen az egyszeri alkalom, egy évtized, vagy örök élet. Ugyanigy hálás vagyok a különböző élethelyzetekert (jó vagy rossz, akár tragikus), melyekkel az eddigi életem során megküzdöttem, mert azok formáltak es tettek azzá, aki vagyok.
Kicsit “szakmázom” is :
Karácsonykor - mig mások talán családi körben ünnepeltek, ès finom ételeket ettek, addig én azokrol gondoskodtam, akik arra szorulnak. Bizonyára nem én vagyok az ismerőseim között az egyetlen, akik hasonlo módon tették az általuk vállalt/választott feladatot. A kórházakat, az idősotthonokat nem lehet bezárni az ünnepekre...
Igaz ez az éttermekre és a szállodákra is , ahol vacsorázhatsz vagy pihenhetsz, kikapcsolódhatsz. Oda is kell szolgaltató személyzet.
Én a gondoskodást választottam szolgáltatásul...es bár egyre nehezebb, mégis volt benne örömöm 🙂 🙏
Egy idős urat például Karácsony első Napján sikerult rávennem, hogy a mindennapos pizsama es halokabát helyett öltönyt vegyen magára.
Nagyot hall szegény, demens is egy kicsit. Valaha színházban dolgozott. Még most is minden szavabol “hallani” lehet a műveltséget. Amikor bevittem a reggelit az ünnep napjan a szobájába, ès kívántam boldog karácsonyt, nem hallotta. A hallokészüléke sem működött. Gyorsan felkaptam a papir szalvetáját a reggelis talcarol, és rairtam “Today is Christmas Day” - mire felcsillant a szeme 🙂 Miután megreggelizett, ismét emlékeztettem a szalvétára irt szöveggel, hogy Karácsony van 🙂 Már vettem is elő az öltönyét, a fehér ingét, a nyakkendőjét a szekrényből, no meg a borotvát és a borotvahabot a mosdokagyló mellől. Mondtam neki, hogy en leszek ma a barber-e es igerem hogy 20 evet fiatalitok rajta. 🙂
Kétkedve mosolygott, meg biztosan félt is, hogy megvágom, de biztositottam, sokadszor csinálok ilyesmit, igy hagyta hogy szépen megborotváljam.
Aztán segitettem neki megmosakodni majd felöltöztettem. No meg az ágyát is professzionalisan megcsinaltam 🙂, majd a munka “papirforma” részeként feltöltöttem a róla készült "day record"-ot az icloud-ba 😀. Teljesen felragyogott a szeme, hogy látta saját magát újra elegáns öltözékben. Egesz nap ugy járt-kelt vidáman - a személyzet legnagyobb meglepődésére. (Csak jelzem, én “külsős ” vagyok) De nekem is óriási örömet jelentett, hogy valakinek örömet okozhatok.
Van egy idos hölgy is: valaha modell volt. Ma mar csak a gesztusaibol látni a múltat 😞 Egész nap alszik. Őt is sikerült szépen felöltöztetnem, ünnepi ruhába. Pedig nem volt könnyű őt sem rávennem.
Ezek az idosek ugy elik a mindennapjaikat, félig demensen félig depresszióban, erősen megromlott egészségi állapotban, hogy tudják, ez a végső otthonuk, és lassan tudatosan vagy sem, feladják a létezésüket. De a végső otthonuk sajnos megsem ez! Az épületet be fogjak zárni, ugyanis építési hiba miatt veszélyesnek minősítették. Ilyen állapotban várni a Karácsonyt, hogy holnap, holnapután, két hét mulva, két hónap múlva, ha “felszabadul” egy hely, oda lehet, KELL költözni...Nincs más választás...És mégis! Mindenki probalta a leheto legjobbat tenni, értük.
Fáradtan, kimerülten jöttem haza, miközben olvastam mások facebook karácsonyi megosztásait.
Ne hidd, nem irigykedem, en választottam! Ha majd nem birom a terhet, leteszem.
Az én Karácsonyom nem csak ez az egy nap, hanem minden nap az évben. Az, hogy magát az ünnepet sajnos már évek óta nem tudom pont azon a napon ünnepelni, ennek oka a földrajzi távolság. Földrajzi, de nem érzelmi! Ha szeretünk valakit, akkor minden nap szeretünk.
Viszont minden egyes találkozás olyan, mint egy Karácsony. Csillogunk, ragyogunk belül 🌟❤️ Szoval készülj “kicsilany”, holnapután január 🙂❤️ Ragyogni fogunk 🙂
Ma, ezen az utolso Karácsony utáni szabadnapomon rámtört a szabadság vágy 🙂 Úgy döntöttem, hogy kicsit kimozdulok a városból. Levegőre van szükségem. Mindegy hova csak távolabb ettől a szép, de egy idő után unalmassá váló várostól. Szükségem volt új helyre, más környezetre. 🙂
Egyik legjobb barátnőmmel elindultunk hát az autoval kb. 45 percnyi távolságra lévő Dél-Devon egyik legszebb partszakaszára. Meg akartam neki mutatni a helyet, ahol én már jártam egyik munkám után. A december végi nap elbújt a felhők mögé, de legalabb nem esett. Leparkoltunk az autóval, leértünk a partra, és mint mindig minden tengerparton, itt is sok “gazdi” setáltatatta a kutyáit. A közelben megláttam egy magyar vizslát és mintha a kutyus érezte volna hogy valami “közünk ” lehet egymáshoz, oda szaladt hozzám. Megsimogattam a buksiját, közben közelebb ért a gazdája is. Elkezdtem beszélgetést kezdeményezni vele a magyar vizsláról de mintha valahogy másba merült volna el. Már távolabbról is furcsán néztem, hogy a lépteivel folyamatos sorokat “gereblyéz” a homokba. Elnézést kért hogy nem igazán tud velem beszélgetni de elhagyta a zsebéből a telefonját és valahol itt lehet de nem találja. Rögtön előjött belőlem a segítőkészség, biztattam, itt leszünk még egy pár órát, hiszen csak most érkeztünk, hátha megtaláljuk, csak adjon valami helyet, hova adjuk le. Mire legyintett: lassan feladja, hiszen óriási hosszu ez a partszakasz. Így hát elkoszontunk es indultunk tovább. Közben azért nemcsak a tenger hullámait, hanem a parti homokot is figyeltem. Az évek során gyűjtöttem már néhány kavicsot innen-onnan, az apróbbakat a mozaik munkámhoz ötvözve, a nagyobbakat “csak ugy”, emlékbe. Mondtam is a barátnőmnek: ha egyszer innen hazamegyek, a ruháimat lehet hogy itt hagyom, de a kavicsokat magammal viszem 😀. Eléggé kifinomult érzékkel tudom válogatni a szebbnel szebb kavicsokat, észrevenni a sok között a különlegeset. Nos, hirtelen megláttam valami igazán különlegeset félig a homokba fúrodva: egy Telefont! 🙂 gyorsan felkaptam és nagy örömmel kiáltottam a vizslàs gazdi után : Uram, megtaláltam a telefonját , szaladtam is oda hozza kezemben a telefonnal. Az az idegen ember örömében, ugy megölelt, hogy azt sem tudtam, mi történik hirtelen , egyik kezemben a telefonja, a masikban épp egy csomag felbontott karamellás csokoládé, ami majdnem kiszóródott a homokba. Kiabált a férfi a tőle jóval messzebb lévő fiának, ès feleségének, akik szintén a telefon után kutattak : - gyertek ide, a hölgy megtalalta a telefont. Tovabbra is ott hálálkodott, mondta : - You are an angel 🙂 . Nos, kétlem, de hogy egy angyal küldött engem ma oda hogy valakivel jot tegyek, abban inkább hiszek. - Gondolom, a “fél ęletét” a telefonján tárolta, mint napjainkban sajnos mindenki mas. - Én miközben meg a csokoladémbol is megkínáltam az örvendező családot, Boldog Új Évet kívántam nekik.
Nos, néha a boldogsághoz kis dolgok kellenek: Egyszer még újra öltönybe öltözni...egy szép séta szép helyen, friss levego, megsimogatni egy kutyust, kapni egy ölelést egy ismeretlentől, és ismeretlen ismerősként mosolyogva Boldog Új Évet kívánni egymásnak 🙂 ❤️.
Kívánok mindenkinek szeretetet, ragyogást, egészséget, apro örömöket, élményekben gazdag, Boldog Szép Új Évet ❤️😇✨
Karászi Edit
2019. december 31.
